4th...

A boldog szabadnapok után következtek az egyszerű hétköznapok…

 Az első napot már leírtam a korábbi bejegyzésben, utána pedig bedöglött kicsit  a blogger szóval csak később tudtam közzétenni…
A pénteki napról különlegeset nem tudok elmondani, 5kor végeztem…ennyi ami említésre méltó! :D
Szombaton a középső lány 5. szülinapját ünnepeltük, már péntek este becsomagoltuk az összes ajándékát, ami nem volt kevés! Reggel arra mentem l,e hogy már felbontott mindent és a legújabb játékaival játszik. Tőlem LEGOt kapott, annak is nagyon örült...de persze ez eltörpült a többi ajándékhoz képest. Mivel mind hárman nagyon izgatottak voltak az újdonságok miatt, így rám ott nem is volt szükség. Ezért gyorsan neki is állhattam a földszint kipucolásának  :D először  fel kell porszívózni az egészet, utána felmosni ahol lehet.  A porszívózás közben nagyon nagyon sok pókkal találkoztam… az év végére leküzdöm szerintem a pók-fóbiámat  :D  A felmosás előtt pedig szólt az anyuka hogy menjek és nézzem meg mekkora pók van a mosókonyhában a mosogatótálcában… Háát emberek :D az olyan volt mint egy tarantula. Nem viccelek ekkora házi pókot én még nem láttam!! (Evelin te a helyemben már tuti hazamentél volna :D )Azt hittem hogy legalább ezt megöli az anyuka, de nem. Őt annyira nem zaklatta fel, szóval  rám várt a feladat hogy kipurcantsam. :D Mivel a mosogató tálcában volt így azt a módszer választottam hogy ráengedtem a nagyon forró vizet…hatásos volt . De fuuuj :D
Miután végeztem ezekkel, mehettem vasalni, teregetni, mosni.  Szóval háziasszonyoskodtam. :D Délután aztán a legközelebbi család tagok is megérkeztek, ők is átadták az ajándékokat, hát az angolok szerintem egy kicsit mindent eltúloznak… 5. szülinapot ünnepeltünk és egy ipod is volt az ajándékok között :O :D ez miatt kicsit érdekesnek találtam, nem értem miért kell ezt, de ezen kívül semmi más különlegesség nincsen J 
Vasárnap délután a kertben rögtönöztem egy gyors torna edzést, mert az anyuka megkért. :D Nagyon jó volt három különböző korosztályú gyereknek angolul magyarázni… úgy hogy közben az egyik ezért nyavalygott, a másik azért sírt. :D De végül is vicces volt, amikor hazaértek a szülők egy kisebb bemutatóra is sor került. :D Vacsi után az anyuka segített nekem megvenni  a vonat jegyemet, mert a következő szabadnapjaimon elutazok valahova J  Ami még fontos infó erről a napról, hogy vasárnap tudtam itt először igazán nevetni! :D  Aki ismer az most biztos azt gondolja- szegény család….     hahaha :D De nekem jól esett! 
Talán éppen ezért is vágtam neki a hétfőnek sokkal több lelkesedéssel , és takarítottam ki a fél házat ismét! :D Mostam, vasaltam, porszívóztam, fürdőszobákat takarítottam… szóval sok mindent :D Este a szülők elmentek a barátaikkal vacsorázni, ez azt jelentette hogy nekem babysitting-elnem kellett, de nem 3 gyerek aludt itthon hanem 5 :D Végül is semmi különös nem volt, csak le kellett őket fektetnem időben. 
Kedden szét lett bontva a nap, 11-16ig voltam szabad, mert a gyerekek szülinapi buliba mentek. Amikor hazajöttek kimentünk lovakat nézni és etetni.  Este megérkezett egy lány Svájcból, ő a lovakkal fog foglalkozni, egy ideig még itt lakik a vendégszobában, de majd ki fog költözni az egyik kinti lakásban.  Szegény lánynak az angol még nem nagyon megy,szóval legtöbbször franciául próbál kommunikálni velem… ennyi erővel én is mondhatnám magyarul :D
Szerdán délelőtt a csajok szobáját takarítottuk az anyukával együtt, délután pedig arcot festettem!  Később pedig elmentünk az apukával VEZETNI (!!!) Először természetesen a jobb kezemmel akartam váltani, majd mikor rájöttem hogy ott csak a kocsi ajtó van, hát váltottam bal kézzel. Tudni kell, hogy itt az utak nagyon keskenyek- teljesen le kell húzódni, ha jön szembe valaki. Nem is tudom hogy hova autókáztunk pontosan, elmentünk egy benzinkútra, aztán vissza …. hazafelé végig a szemembe tűzött a nap ( ennyit arról hogy Angliában nem süt a nap :D)! Végül is azt mondta az apuka hogy egy embert majdnem megöltem , de amúgy jól vezetek. Micsoda dicséret! :D Az a majdnem gázolás az volt, hogy át kellett menni egy nagyon keskeny hídon, de tényleg olyan keskeny volt, hogy csak max egy autó tud rajta átmenni. Na most ott jött szembe velem egy futó ember :D Én nem gondoltam volna hogy meg kéne állnom, mivel  1-már fent voltam a híd közepén (ami amúgy egy kis domb is volt egyben), 2-  azt hittem elférünk egymás mellett. De a futó nem fért el :D és rácsapott a kocsi tetejére hogy figyelmeztessen :D  Mivel senkinek nem esett bántódása, ezért úgy nyugtáztam, hogy nem volt olyan vészes az első vezetésem itt! :D
 Mai nap… kora reggel elindultunk mindennel felszerelkezve egy lovas versenyre, a gyerekek, a lovász lányok és én a ló szállítóval utaztunk - ami olyan, mint egy luxus lakókocsi lószaggal :D Mára nagyon lehűlt az idő, az úton majd meg fagytam, amikor odaértünk kaptam egy nem éppen esztétikus, de annál melegebb kabátot hogy nehogy megfagyjak. :D  Az eredeti terv az volt, hogy amíg tart a verseny én a két kisebbel a kávézóban ülök és ott játszunk, de közben rájöttünk hogy a kocsiban hagytunk sok dolgot, szóval visszamentünk oda… kaptak mindketten egy kis sütit. A legkisebb lány annyira koncentrált a fincsi kajára hogy bepisilt, méghozzá a vezető ülésre :D  Ilyen még nem fordult elő amióta itt vagyok, pedig még csak most lett 3éves szóval nem lepett volna meg, de így ma nem számítottam rá… Nem volt nálunk semmi más ruha, szóval hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Találtunk egy törölközőt a fürdőben –jaa igen van WC és zuhanyzó is a járműben, szóval el lehetett volna ezt intézni, ha a kisasszony óhajt szólni- abba bebugyoláltam és így volt a nap hátralévő részében. Persze így sehova se mehettünk el, szóval csak a kocsiból tudtuk nézni a versenyt. :D
Már több mint két hete vagyok itt. Sok minden változott ez idő alatt, kezdek beleszokni az új helyzetbe, feloldódok az itteni ismerősök előtt és nem esik nehezemre angolul kommunikálni! J
Holnap, holnap után – days off!!! :D Elutazok vonattal egyedül…és ráadásul át is kell majd szállnom, szóval remélem nem veszek el ! :D

tv

ezer éve nem láttam a fecsegő tipegőket... :D

arcfestés után a 3 grácia

boszi

devil

mosolygós devil :D

végre egy közös kép :D a minősége mindegy...:D

lovas versenyen a lószállítóban

amikor nem a rend uralkodik :D

angyali, isn't she???

Eszter xx

Unbelievable ;)

Ez a szó meghatározó volt az elmúlt napokban :D 

A vasárnapot sikeresen kibírtam, a lányokkal és az anyukával kimentünk lovazni. Az itteni ló tartás számomra teljesen különbözik azoktól, amit eddig bárhol máshol tapasztaltam. Bár tényleg nem vagyok egy nagy lószakértő… :D  Az első dilemma ami felmerül a lányok közt, hogy ki melyik pónira üljön. Ugyanis mind három lánynak van saját pónija. Amikor ez megvan, mindenki elkezdi a saját lovát lepucolni, ebbe én is besegítettem a legkisebbnek…nagyon szép tiszta lett Rosie(a póni)  :D Amikor kellő képen tiszták lettek, lefújtuk a szőrüket valami kondicionálóval, a sörényükre is másfajta kondicionáló került , és a patájukra ápoló olajat kellett kenni…csak mindezek után kezdődhet  a felnyergelés! Amikor már az is kész volt és a lányok is, bementünk a fedett arénába, ott bemelegítettek. Azután pedig kimentünk a rétre és ott kerülgették az akadályokat meg ilyesmi…:D ezeket nem nagyon tudom  szakszerűen leírni, de a lényeg hogy lovagoltak :D Fél óra elteltével máris megunták ezt az elfoglaltságot, szóval kezdődhetett a ló mosás :D Újra szépen megtisztítottuk a pacikat aztán mehettek vissza a helyükre. :D Ezután délután jöttek át barátok medencézni és játszani, így 3 után én is jöhettem fel! J

Hétfőn még mindig nem voltam szabad, délelőtt a legkisebbel itthon maradtunk ameddig a többiek bementek Oundle-ba, délután pedig újra lovagoltak :D Először az anyuka edzést tartott egy fiatal lánynak, azt végig szerették volna nézni, utána kezdték csak el a saját lovaikkal a fent leírt procedúrát! Az istállóban elszabadult egy nagyon nagy ló, elég félelmetes volt… de végül vissza tudták terelni a helyére. Amikor pedig segítettem az egyik lánynak a pónit bevinni a helyére, a kedves póni rálépett a lábamra és nem is nagyon szeretett volna leszállni róla… Egyetlen szerencsém hogy gumicsizmában voltam, ami megvédte a lábujjaimat. :D Végül a délután sérülés mentesen zárult! :D Jó sokáig elhúzódott ez a lovazás is, utána megint barátnőztek és medencéztek… én pedig negyed 6kor hagyhattam el a terepet. (3 helyett…)  Kicsit ki is borultam mert már tényleg nagyon fáradt voltam, de aztán a lenyugodtam, megnéztem egy filmet, beszéltem  az otthoniakkal … J  

DAYS OFF – ez a két szó jelenti számomra a legtöbbet :D 

Kedden az első szabad napomon elég jól elütöttem az időt. :D Az anyuka a gyerekekkel Oxfordba utazott szóval a ház elég csendes volt, de erre volt most szükségem  :D  Délelőtt nem volt annyira szép idő, de azért bementem a medencébe és úsztam egy kicsit, utána lezuhanyoztam, összekaptam magam és elindultam biciklizni. Gondoltam gyorsan bemegyek Oundle-ba, kocsival olyan közelinek tűnt. :D Végül másfél órán keresztül tekertem… elég dimbes-dombos itt a környék szóval egy hosszabb spinning órának is nevezhetnénk a kis túrámat. :D A környék gyönyörű, tényleg nagyon szép ez a vidék J Csak az jut róla eszembe hogy UNBELIEVABLE :D  hihetetlen…minden! Az is hogy itt vagyok és az is hogy ilyen környéken, és az is hogy  az emelkedőkön jobban elfáradtam mint gondoltam volna :D  Az unbelievable,  egy nagyon kedves (volt) barátom kedvenc angol szava, azt mondta nekem egyszer hogy nagyon megnyugtató a hangzása… :D Szóval ez járt  végig az eszembe amikor emelkedőre fel tekertem, és vártam hogy megnyugodjak tőle :D  Igazából bevált, mert  előjöttek az emlékek, szóval mosolyogtam egy jót és simán legyűrtem azokat a dombokat! :D 

Amikor visszaértem a házba filmet nézni támadt kedvem, szóval már nem is csináltam mást csak neteztem és filmeztem. J

Szerdán csak fél 11kor keltem, mert megtehettem hogy kialudjam magam :D Utána kicsit TVztem lent, majd neteztem … ebédre spagettit próbáltam összehozni, de valahogy nem lett olyan amilyen otthon szokott lenni… L Itt semmi sem olyan…  Ebéd után a szobámba mentem, ott betettem egy DVDt és elaludtam :D Amikor felkeltem, kimentem sétálni a kutyákkal. Nagyon szép volt az ég, mert vihar közeledett szóval felettem fekete volt a felhő, de a fekete felhő fölött pedig sütött a nap J csináltam is pár képet, azokon nagyjából látszik J A séta vége az lett, hogy a kutyákkal együtt futnunk kellett vissza a házba, mert elkezdett zuhogni az eső. :D De azért jó móka volt. Este amikor mindenki hazaért , jó érzés volt újra látni a gyerekeket J Nagyon fáradtak voltak, szóval gyorsan mentek is aludni, hogy ma újult erővel leszívják az összes energiámat! :D 

Ma is kicsit kitolódott a munkaórák száma, de már kezdem megszokni… Lovagoltak a csajok, aztán pedig cupcake-t csináltunk J

Az elkövetkezendő 7 napban végig készenlétben kell állnom, szóval jól jött ez a két nap relax!  J

Felteszek pár képet a környékről és Oundle-ról, hogy alátámasszam a sztorijaimat! 

az utca közepén simán így parkolnak a kocsik, alig várom hogy vezessek és ilyeneket kerülgessek :D

szép zöld a fű :D

átlagos lak Oundle-ben

otthon ( a képet nem tudom miért nem lehet elforgatni -.-)

menjünk a viharfelhő alá 

ők mutatták az utat

nekem tetszett :)

szalmabálás kép nem maradhat el, már csak fel kellett volna rá feküdnie valakinek :D

itt már nagyon esett... ök is futottak, én is 

lovazunk

istálló

a tojást minden reggel behozom és ráírom a dátumot... naagyon vidéki :D

nekem a mummy adja fel a csizmám!!! 

:DDDD

ezekkel kell díszíteni a cupcake-eket :D

ez is a sütikre ment... otthon ilyet a körmünkre teszünk :D

nem kellett sokat takarítani utána ...

végeredmény

ezt a két csodát csináltam én, very kreatív :D

Eszter xx

Minden kezdet nehéz..

Ezzel jelen pillanatban teljesen egyet értek!

 Kedden nagy sírások közepette elbúcsúztam mindenkitől, majd nekivágtam a NAGY kalandnak. A reptéren már a duty free –nél egy volt au-pairbe botlottam, aki sok szerencsét kívánt és azt mondta :”Háát igen a határokat feszegetni kell!”   Igaza volt :D 
Miután kimenekültem a shopból, nagyon könnyedén megkerestem az A14-es kaput, elhelyezkedtem egy széken és vártam hogy majd egyszer csak valahol mutatják hol is kéne beszállni. Fél 7 előtt 5 perccel kezdett gyanússá válni hogy nem nagyon ül körülöttem tömeg, legalábbis annyi ember biztos nem ahány egy repülőgépet teletöltene. Szóval gondoltam mégis csak megnézem a jegyemet hogy biztos jó helyen járok e… hát nem :D B14-nél kellett volna lennem, szóval felpattantam és gyorsan átgyalogoltam a B-s kapukhoz… már bemondták a hangos bemondóba hogy szálljunk fel a gépre, én voltam az utolsó előtti aki odatalált :D Congratulation Eszter! :D
Aztán megkezdtük az utazást, potyogtak a könnyeim ott is rendesen… a repülőn csirkés majonézes szendvicset adtak, de higgyétek el nekem az nem majonéz volt, hanem valami sárga trutymák :D  Az úton olvastam és  azon gondolkodtam  hogy minek is megyek én el?!? 
A reptéren majdnem minden simán ment, Rékát azonnal megismertem J nagyon megörültünk egymásnak. Hazafelé elég érdekes volt az út bal oldalán menni, de elméletileg idövel ezt is megszokom majd :D  Kb két óra kocsiút után megérkeztünk, már mindenki aludt… az ágyamon várt egy rajz amit az egyik kislány rajzolt nekem, engem ábrázolt! :D Este már semmire nem volt időm, épp hogy a legfontosabb cuccokat kipakoltam a bőröndökből, és már aludtam is. Másnap reggel fél 9re kellett lemennem, akkor találkoztam az anyukával és két kislánnyal. J Nagyon közvetlenek és aranyos velem mindenki. Kicsit később találkoztam az apukával és a legnagyobb lánnyal, ők is jól fogadtak :D  Reggeli után megetettük az állatokat, a sorrend: nyuszi, tengerimalacok, csirkék! :D  És megnéztem a lovakat is. A héten lovas tábor van, szóval sokan vannak itt.  Délután Réka megmutatta nekem Oundle-t, ami nem mondhatnám hogy egy nagy város, tényleg csak az alap dolgokat lehet beszerezni ott. Ha majd vásárolni szeretnék messzebbre kell utaznom. 
Csütörtökön egész nap a két kislánnyal voltunk , elmentünk egy közeli parkba, ott piknikeztük.  Addig a legnagyobb lány lóversenyen volt, 4 díjat is nyert . Este a felnőttek (szóval én is haha :D ) együtt vacsoráztak, ez egy goodbye vacsi volt Rékának, és welcome vacsi nekem :D Érdekes volt, egyáltalán nem olyan mint otthon, de már nagyon éhes voltam szóval ettem normálisan. Az nagyon furcsa még hogy nincsen rendes főtt kaja ebédre, csak szendvics vagy ilyesmi, szóval kicsit éhezem már estére …:D Pénteken én is mentem a lovas show-ra, a verseny területe is nagyon nagy volt, mindenféle verseny volt több helyszínen- amiknek nem tudom pontosan a nevét de azért érdekes volt. :D  Délután amikor visszaértünk a legnagyobb lánynak kellett megmutatni hogy hogyan tudok tornázni, és megkért hogy tanítsam meg erre, tanítsam meg arra… öezt is szeretné tudni  stb… :D szóval tornáztunk, és trambulinoztunk kint.  Utána nehezen, de elbúcsúztunk Rékáéktól…mindenki sírt, ö is , a lányok is és én is. Aztán a nagy sírás közepette rájöttem hogy nekem hiányoznak az otthoniak, szóval kicsit még jobban kiborultam, de a legnagyobb lány nagyon kedves volt, odajött hozzám és megvigasztalt, és mondta hogy csak szóljak a mummynak és bármikor hazamehetek meglátogatni a családomat… hát nem édes? deee :D  Aznap este fajitas volt a vaccsi…hmm nagyon fincsi! Kaja után pedig hoztam a kis listámat (mert összeírtam pár kérdést a szülőknek)  és arról beszélgettünk. Sokat segített, mert le tudtunk tisztázni pár dolgot. Például azt is hogy karácsonykor hazamehetek!!!!  :D szóval kicsit megnyugodtam hogy „már csak”  4 hónap és ujra otthon lehetek J 
Kicsit még furcsa, hogy vacsi után, vagy amikor már szabad vagyok, alig van erőm bármihez is. Nagyon lefáraszt minden, de hát egyszer csak belejövök. Egyébként a szülök és a lányok is megdicsérték az angolomat :D Értik amit mondok és én is felfogom gyorsan hogy ők mit szeretnének.  Egyik este a legnagyobb lány megkért hogy olvassak neki lefekvés elött…olyan könyvet választott amiben régi mese volt, szóval a nyelvezete is régies volt…nem is értettem mit olvasok, nem tudtam kiejteni a szavakat , de azért meg lettem akkor is dicsérve hogy jól olvasok. Thanks! :D
Ma délelőtt a legnagyobb lány ismét lóversenyen volt, szóval a két kicsivel voltam itthon, we had fun together… :D csak játszottunk, és én a saját magam szórakoztatására kitakarítottam a konditermet, hogy majd tudjam használni (ha lesz energiám :D). Ma nagyon szép idő volt, ök azt mondták hogy ez too hot, de csak szép idő volt ….szóval a gyerekek medencéztek is. Fél 5 körül az egész család beült a kocsiba és mentünk lovas showt nézni, újra és újra meglepődök a sok újdonságon amit a lovakkal kapcsolatban itt megtapasztalok :D 9 körül értünk haza, gyorsan ettem valamit és már jöttem is az emeletre hogy kicsit egyedül legyek. J  Azt hittem hogy mivel holnap vasárnap ezért élvezhetem majd az első szabadnapomat, de nagyon rosszul hittem… holnap is időre kell kelnem… hát ez van.
Mielőtt kiutazol valahova huzamosabb időre jól gondold meg hogy mit vállalsz és képes leszel e rá. Jelen pillanatban még nem vagyok biztos benne hogy én képes leszek, de kezdem megszokni az új környezetet és megpróbálom élvezni azt amit lehet!
Teszek be pár képet is a kezdetekröl :)

képek az útról: fennt még Magyarország, az alsó sorban már Anglia :)

                               

moments... :)

az én pizsamám sokkal érdekesebb mint a sajátja :D

Eszter  xx

First of all...

Sziasztok!
Akik jól ismernek már egy ideje tudják, hogy hamarosan Angliába utazom és ott fogok élni egy évig (ha minden jól megy).  Azért kezdek bele a blog írásba, mert a legtöbb dolgot interneten közlöm az otthoniakkal és így talán egyszerűbb,  hogy egy helyre leírom és sokan el tudják olvasni. Persze még azért is hogy leírjam a tapasztalataimat, ezzel segítve esetleg azoknak akik olyasmin gondolkoznak mint én.

Szóval hogy miért is megyek ki… 
Au-pair leszek. :D Olyasmi mint a babysitter, csak én egy családnál fogok lakni, lesz külön szobám, fürdőszobám is. A gyerekekre kell majd vigyáznom, játszani velük, a reggeli indulásban segíteni, ilyesmik… szóval tulajdonképpen segíteni az anyukának.
Az ötlet hogy ezt szeretném csinálni eléggé hirtelen pattant ki az agyamból :D Igazából már két éve is nézegettem ilyen témájú oldalakat, mert mindig is érdekelt a külföldi lét… Idén érettségiztem, de már tavasszal tudtam hogy oda ahova szeretnék menni továbbtanulni, nem valószínű hogy fel fognak venni. Ezért elkezdtem ezzel az üggyel foglalkozni, először úgy gondoltam megérdeklődöm magát a folyamatot és majd lesz, ami lesz…a baj csak az volt, hogy minél többet olvastam annál jobban beleéltem magam, és már nem volt mit tenni. :D  Én az Au-pair Hungary-n keresztül utazom ki, csak ajánlani tudom másoknak is.(www.aupairhungary.hu)  Ha nem is ezzel a céggel, de valamilyennel mindenféleképpen vedd fel a kapcsolatot ha au-pairkedni szeretnél. J
A család keresési folyamat nálam gyorsan zajlott. Áprilisban mentem fel először Pestre Anetthez egy általános beszélgetésre, hogy megnézze alkalmas lennék e a feladatra.  Amikor megemlítettem hogy sportolok és elég pörgős életet élek, azonnal megkérdezte hogy tudok e lovagolni :D mivel van egy lovas család aki nyártól szeretne új au-pairt, náluk biztosan nem unatkoznék.  Amikor megkaptam a család adat lapját, örültem de azért meg is ijedtem picit! 3 lányka van- 8,5 és 3 évesek. Londontól két órára laknak egy farmon, Woodnewton-ban (a farmot ne úgy képzeljétek el ahogy elképzeltétek, hanem így: www.halefieldstud.com  :D )  Anyuka, apuka lovas oktató, sok háziállat van otthon és sok ló. J  A jelenlegi au-pairük is magyar lány, Réka nagyon sok mindenben segített nekem eddig és remélem még fog is… :P  Facebookon szoktunk beszélni, nagy könnyebbség hogy van aki válaszol az idióta kérdéseimre :D ( Ami még jobb, hogy amikor kiutazom ő még ott lesz pár napot hogy betanítson és segítsen az első napokban!! J)
Az anyukával is elkezdtem e-mailezni, megbeszéltünk egy skype-találkozót. A lányok is ott produkcióztak a webcamera előtt, aranyosak voltak. J  Ilyenkor is besegített Réka, mert  nem ment egykönnyen a hirtelen angolul beszélés :D de megoldottuk!
A skypeolás után talán két héttel hívott Anett (Au-pair Hungary), hogy a család engem választott … én is őket?  Úgy képzeltem hogy majd sok-sok család adat lapját megnézem, hogy tudjak válogatni … de ez is egy csoda volt hogy ilyen gyorsan egy ilyen család engem választott…föleg úgy hogy még csak most töltöttem be a 18-at. J Szóval IGENt mondtam!
Amikor ez kiderült,  a következő kör az itthoni családom volt! Nem nagyon mennék bele mélyen ebbe a témába, ugyanis valószínűleg ők is olvassák majd a blogot, de azért el kell hogy mondjam nem volt egyszerű. :D Nem is kell ezen csodálkozni, ki ne féltené a gyerekét, aki 18 évesen egy évre külföldre szándékozik menni?!?  De hát végül is megyek, szóval beletörődött mindenki …
Május elején megvettem a repülő jegyemet, és vártam hogy túl legyek az érettségin. :D  Amikor ez bekövetkezett, elkezdtem készülődni…jó lassan, mert akkor még volt két hónapom J
Most már csak pár nap van … L J
Tudom hogy mindenki nagyon fog hiányozni, nem csak a barátaim és a  közvetlen ismerőseim hanem a környezet amiben élek…de ott kint valami új vár, remélem valami jó :D
Szóval elsőre ennyit szerettem volna megosztani veletek, a következő post-ot majd onnan írom!

Addig is hallgassátok ezt a számot, én biztosan ezt fogom tenni  ;) 
Sok olyan emberre emlékeztet akiket nagyon szeretek és olyan pillanatok jutnak eszembe róla, amitől nevethetnékem támad! :D

http://www.youtube.com/watch?v=8UVNT4wvIGY

Puszi, Eszter