2013. február 24., vasárnap

Back to school!


A suli újra beindult, így hát nekem is újra visszaállt a szokásos rutinom. 
Hétfőn, kedden semmi újszerű nem történt… szerdán szabad voltam, nem tudtam igazából semmit se kezdeni magammal, mindenki más ugyebár dolgozik ezen a napon. Ezért megyek általában szerdánként shoppingolni, mert mást nem igen tudok csinálni. Minden héten azonban nem megengedett a vásárolgatás, vissza kell magamat fogni. A hét elején sütött a nap, pulcsis idő volt…így hát kedden elterveztem hogy elmegyek a szabad napomon egy parkba, vagy valahova sétálgatni ha ilyen szép az idő. Természetesen szerdán egész nap szürke volt az ég, fújt a szél és nagyon hideg volt. Ez volt az oka annak, hogy alig bírtam magam rávenni arra, hogy kimozduljak egyáltalán a házból.  De végül megtettem, mert  még sem ülhetek itthon egész nap. Nem mentem el a parkba, csak gondoltam sétálok egyet Woodnewton-ban, ugyanis ha valaki megkérdezi hol lakom, azt kell hogy mondjam, ebben a kis faluban (mert a postai címen ez van, azt mégsem mondhatom hogy a semmi közepén), de igazából még csak a woodnewtoni játszóteret láttam eddig. :D  Tulajdonképpen „szomszédunkhoz” vezető utat is fel akartam fedezni, de az nem jött össze. L  A blogon még nem írtam szerintem, de hát akkor most megteszem… szomszédunk, a Mr. Bean-t alakító színész, Rowan Atkinson.
Látni lehet a házukat, ha kimegyünk a hostcsalád telkeinek a végébe. Csináltam már képet, de most meg sem próbálkozom kép feltöltésével, ugyanis örülök ha a blogger nem fagy le amikor ezt közzé teszem. A színésszel még nem találkoztam, nem is láttam a környéken, ezért gondoltam megkeresem a házához vezető utat.  Szerintem meg is találtam, csakhogy ki volt táblázva, idegenek nem mehetnek arra az útra, így inkább nem próbálkoztam. Majd még googlemaps-en megnézem a pontos útvonalat és újra útnak indulok. :D
Woodnewtonban egy templom, egy pub, egy játszótér és házak vannak. Semmi izgalmas, 3 utcából áll az egész, el sem lehet tévedni. :D Sebaj, legalább már ezt is tudom, és elmondhatom hogy csináltam valamit a borús szabad napomon.
Szerda este volt az első, amikor is kiderült hogy az apuka elfelejtett olajat rendelni, ami a fűtéshez kell. Így hát aznap és még csütörtökön este is fagyoskodott az egész család, és a lovas csajok is a kinti lakásukban. A házban 3 elektromos fűtő eszköz van, így azon osztoztunk meg hatan. :D Csütörökön már éreztem, hogy ez nekem nem lesz jó, elkezdett fájni a torkom. Pénteken és szombaton már teljesen elegem volt, nagyon megbetegített ez a két éjszaka fűtés nélkül.
Péntek délelőtt azonban megérkezett az olaj, nagy volt az öröm részemről. :D Persze ettől függetlenül aznap délelőtt még nem volt fűtés, sőt a szülök fürdőszobáját felújítják így szét lett verve az egész…ami pedig azt is jelentette hogy egy ideig egyáltalán nem volt víz a házban, majd csak jéghideg víz folyt a csapból. Nem is lett volna ezzel gond, de 11 re végeztem minden olyan munkával, amihez nem kell meleg víz, és nem tudtam mit csináljak, ugyanis az anyuka nem volt itthon. Általában nem szoktam ilyen tehetetlen lenni, ez volt az első alkalom hogy smsben megkérdeztem mégis mit csinálhatnék ilyen esetben. Anyuka nem válaszolt, így hát egy órát csak lógtam a levegőben és vártam, hogy hazaérjenek… amikor ez megtörtént, kb én voltam a hibás hogy nem tudtam mit csinálni. (nem mondta, de láttam rajta) Így hát megpucoltatta velem gyorsan az ablakokat, és amint visszatért a meleg víz szerény hajlékunkba, fel kellet mosnom az egész házat.
Azért szerintem elég vicces hogy egy ekkora házban, ilyen családnál két napig nincs fűtés, fél napig meleg víz és már egy hete az internet sem működik normálisan.
Péntek délután S barátnémmal nekiláttunk a vacsora elkészítésének, ugyanis az angol házi feladatához ez kellet.  A menü Spagetti Carbonara és répa torta volt. Mindkettő nagyon fincsi lett, a spagettibe tettünk rákot is, az feldobta az egészet. J Jól szórakoztunk aznap este, főleg azért mert S egyáltalán nem tud főzni…így hát elég sokat nevettünk. A szülők egy iskolai rendezvényen voltak, szóval ők nem kóstolták a remekműveket.
Tegnap reggel volt a betegségem tetőfoka, alig bírtam nyelni úgy fájt a torkom…ráadásul kutyát kellet sétáltatnom, majd pónizni a legkisebb lánnyal, mindezt úgy hogy kint a minuszok röpködnek. :D  Délben sajtos makarónit készítettem ebédre a csajoknak, utána pedig iskolásat játszottunk, ugyanis a héten megérkeztek az új szekrények a játszó szobába, amiknek az ajtajuk tábla…anyuka direkt ezért rendelte hogy sulisat tudjanak játszani. Én voltam Miss G, a teacher. :D Első óra Hungarian, második óra Maths volt. Magyar szavak tanítása volt a legviccesebb. J Este ismét bébiszitteltem, de 10 óra körül már mentem is aludni, mert gondoltam az alvástól jobban leszek. Így is lett, ma reggel már kevésbé fáj a torkom, és a közérzetem is sokkal jobb.
Majdnem elfelejtettem írni, hogy megérkezett a szeretetcsomagom otthonról, ami feldobta a tegnapi napomat. J
Mára nincs különösebb tervem, mert még mindig nagyon hideg van és nem is vagyok teljesen egészséges. Az biztos, hogy forró levest fogok ebédelni! :D
(Képeket majd akkor teszek fel, ha megjavul az internet.)
Eszter xx

2013. február 17., vasárnap

Half term és a nagy bejelentés


A gyerekeknek félév van, ezért egy hétig ismét nem mentek iskolába. Így hát nekem is jó sok idő jutott velük…
Hétfőn az volt a terv, hogy két pónival megyünk egy „rally”-ra, de ha esik a hó töröljük a programot. Reggel kinéztem az ablakomon, minden fehér volt. :D Örültem, mert reméltem hogy így nem  megyünk és nem kell órákon át fagyoskodni. Tévedtem! L Miután kitakarítottam rohanva a fürdőszobát, felkaptam magamra 5 réteg ruhát és indultunk pónizni. Amikor megérkeztünk realizáltuk, hogy se egy büfé ahova beülhetnénk, se semmi….csak térdig érő sár. Ekkor már tudtam hogy fergeteges napnak nézünk elébe… :D A legkisebb lány fél órás hisztit vágott le csak azért, mert nem akart felvenni meleg ruhát. Semmi gond, ezután elhallgatott és fél óráig hajlandó volt nézni, ahogy a testvérei lovagolnak. Ám ez idő után fázott, éhes volt és fáradt egyben! :D Nem volt más lehetőségünk, beültünk a kocsiba hogy mummy Ipad-ján játszunk és RIO-t nézzünk.  Ráadásul az egyik kutyát is vittük magunkkal, aki szerencsétlen tiszta sáros lett (mint mindenki más)…és egy idő után fázott kint, szóval őt is beültették a kocsiba. Mondanom sem kell milyen csodás órákat töltöttem a kocsiban egy 3 éves kislánnyal és egy ázott kutyával! :D Mást nem fűznék hozzá ehhez a naphoz.
Kedden a gyermekek energia túltengésben szenvedtek és mindezt sírással, agresszívkodással próbálták levezetni… semmi sem volt jó, bármit mondtam, NO volt a válasz. Délután jött egy barátosnő játszani, palacsintát csináltam nekik vacsorára, utána pedig a nappaliban bömböltettük a zenét és ugráltunk...így hát végül is sikerült őket lefárasztani.
Szerdán szabad voltam, a német aupair lánnyal mentünk el vásárolni Corbyba. Este babysitteltem, de mielőtt a szülők elmentek volna, elhatároztam hogy én akkor most mondom amit kell! :D Csak az anyuka volt a konyhában, megkértem hogy ha majd a héten lesz egy kis ideje üljünk le beszélgetni valamiről. Megkérdezte hogy miről van szó, és megkért hogy ott mondjam el neki… nem így terveztem ezt az egészet, nem 5 perc alatt szerettem volna elhadarni hogy miért is kell hazamennem már májusban. Végül így alakult, mindent elmondtam még akkor ott. Nem volt nagy drámázás, kiabálás és egyebek. Tudom hogy rossz időpontban hagyom itt őket, ezt meg is jegyezte…de ez van.
Következő lépés hogy ő is és én is írunk az ügynökségnek, akik majd elkezdenek új lányt keresni. J
Csütörtök reggel el sem tudom mondani mennyivel nyugodtabban voltam, már rég óta mindig azzal a gondolattal ébredtem hogy vajon ma bejelentem e…de aznap reggel már nem volt miért aggódni. J Még az is belefért arra a napra, hogy két órán keresztül vasaltam és 5ig a gyerekekkel voltam.
Mielőtt a korai távozásomról beszéltem volna az anyukával, azon aggódtam leginkább hogy ha nem is küld haza rögtön, akkor mi fog megváltozni a munkával kapcsolatban. Tisztában vagyok vele, hogy most én vagyok itt a „rossz”,szóval fel vagyok készülve a túlórákra és az esetleges maratoni vasalásokra(lásd csütörtök)… de azért mindent nem fogok eltűrni!
Pénteken csak a szokásos rutint kellet csinálnom, a csajok mentek délután korizni, így időben végeztem is.  Este mentem ki találkozni a többiekkel…semmi extra nem történt, jól éreztük magunkat! A szabály ugyebár az, hogy hajnal kettőig haza kell érnem még akkor is, ha másnap szabad vagyok. Kicsit most túlléptem a limitet, fél 4kor értem haza…hozzáteszem senki nem ébredt fel,nem észlelték hogy hazaértem.
Szombaton időben felkeltem, majd nem csináltam semmit! :D Filmet néztem, és pihentem. Este N barátnőm családjához mentem babysittelni, mert N elment a hétvégére. Így engem kértek meg hogy ugorjak be pár órára. A 3 lány helyett ott 3 fiú várt rám… nem is tudom melyik a rosszabb! :D Fél 9től 10ig szenvedtem mire mindenki elaludt, de egyébként semmi gond nem volt. J
Ma a két kisebbel voltam itthon, mert a nagylány és az anyuka show-ra mentek. Szép idő volt, egész nap sütött a nap, így a délelőtt nagy részét az udvaron töltöttük. Elég sok takarítani való volt nekem mára, minden a játszó szobában ugyanis most át fogjuk egy kicsit alakítani. Én igazából egész nap ott takarítottam, de még így is csak félig-meddig van kész. 2kor a csajszikért átjött a mama, úgyhogy ott töltötték a délutánt. Amikor hazaértek a többiek a showról, gyorsan megfürdettük anyukával mind  a 3 lányt, utána pedig elfogyasztottuk a közös roast dinnert! J
Az internet hihetetlenül lelassult a héten, már az apuka sem bírja…ma elment valakihez használni a netet, mert kellet neki a munkához. Így hát remélem jövő héten tesznek valamit ez ellen, ugyanis ez kibírhatatlan állapot! :D
Eszter xx

2013. február 9., szombat

Tudom, tudom, tudom....


…hogy már nagyon rég írtam!
Az utolsó bejegyzés óta  eltelt pár hét, de nagy változások nem történtek…ez is az egyik oka hogy nem ültem le hétvégeken írni.  A lányokkal minden rendben, persze a hisztik még mindig napi szinten megvannak. Ami egy kissé új, hogy általában van egy szabad estém a hétvégén, amikor társasági életet élhetek. :D Talán ennek is köszönhető, hogy idén sokkal jobban érzem itt magam. Péntek vagy szombat este találkozik a külföldi csapat egy pubban és ott mókázunk. :D Persze sokan mindkét este kint vannak és általában ők hétköznap esténként is össze tudnak futni, de én a heti egy alkalommal is teljesen boldog vagyok. Ami nagy szomorúság volt a héten, hogy az egyik spanyol aupairnek haza kellet utaznia, ugyanis a host családjának nincs szüksége segítségre… a bejelentés kicsit gyors volt és a család bunkó volt a lánnyal, úgyhogy szegényt nagyon sajnálom.
Az én hostanyukám kettős viselkedést produkál az utóbbi hetekben…bár ez nála nem újdonság. Egyik nap volt is egy hosszabb beszélgetésünk az aupair-hostfamily kapcsolatról. Nem konkrétan a miénkről, hanem úgy általánosságban. Ott volt az alkalom hogy bejelentsem a bejelenteni valóm, de mégsem tettem… azért mert félek. És tudom, másoknak könnyű azt mondani hogy minél előbb annál jobb, meg hogy legyek túl rajta…. de ki tudja mi lesz az anyuka reakciója?! Így ismét jövő hétre halasztottam ezt a programot… :D
Hát ez a bejegyzés sem lett túl hosszú…de gondoltam jelentkezem, nehogy azt gondoljátok hogy eltűntem!
P.S.: ma Sámuel napot tartok! :DD

Eszter xx