Eszter in UK: Hello London!

Tegnap már nem volt időm megírni a heti történéseket, ezért ma megtettem. J
A hétköznapjaimról nem tudok érdekeset mondani, beteg voltam és még vagyok is…úgyhogy ezért egy kicsit fárasztóbb volt a munka. Csütörtökön találkoztam a két másik aupairrel, kávéztunk egyet és elkísértek mindketten a Ford szervízbe, ugyanis az anyuka megkért -amikor már eljöttem a kocsival- hogy vigyem el szervízbe mert nem ég az egyik lámpa. Telefonba magyarázta el, hogy hol is van a szerviz és hogy mit kell mondanom majd ott, szóval egyáltalán nem voltam biztos benne hogy egyedül el tudom intézni. De szerencsére hárman voltunk, így megtaláltuk a helyet, 5 perc alatt ki is cserélték az izzót!
Eredeti tervem a hétvégére az volt hogy London városnéző túrára megyek Fruzsival, de szerdán hívott hogy nem fog összejönni, a hétvégén már biztos nem fog ott tartózkodni nyomós okok miatt.
Így aztán elkezdtem keresni valakit, aki esetleg bent lesz a városban, vagy bejön velem. Mindenképpen szerettem volna menni, mivel a jegyem már megvolt és mióta itt vagyok erre a szabad hétvégére vártam… vagyis 3 hónapja. Végül teljesen véletlenül a lány, akinél még szeptember végén voltam Hemel Hempsteadbe, írt hogy éppen jön Londonba lakást nézni úgyhogy találkozhatunk és ott is aludhatok náluk. Amikor ez kiderült, máris nekiálltam megtervezni az utamat, hogy hol és mit szeretnék megnézni. Google mapsen lecsekkoltam hogy kb mennyi idő alatt jutok el King’s Crosstól a Victoria állomásig gyalog. Egy óra 15 percet írt, szóval úgy döntöttem nem metrozok, mivel E csak 1 órára ért a Victoriához, én pedig már fél 10re a városban voltam. Nem mondom, hogy nem pánikoltam az utazás előtt, de volt nálam térkép és cetlire le is írtam magamnak hogy mikor merre kell majd fordulni… ami elég vicces, tudom. :D Viszont így nagyobb biztonságban éreztem magam.
Szombat reggel 6:30kor keltem, hogy mindenre legyen időm és ne kelljen kapkodnom. Az anyuka vitt ki az állomásra Peterboroughba a gyerekekkel együtt. Az út nem volt fergeteges, ugyanis anyuka egy szót sem szólt hozzám. Néha nem értem… ha neki nehéz ezt megtennie, akkor mondja hogy nem visz ki. Így csak éreztette velem hogy probléma vagyok neki. Úgy döntöttem ez nem ronthatja el a kedvem és I don’t give a shit! :D Az út 50 perc volt, közben tanulmányoztam a Londonos utikönyvemet. Az első cél a British Museum volt, ha valaki engem látott volna sétálni, nem mondta volna rám hogy magabiztos vagyok. :D Csak néztem a kis cetlimet, mentem mindenféle utcákba… turistákat nem nagyon láttam, de nem adtam fel. Kb 15 perc volt az út a múzeumig, nem mentem be csak kívülről szemléltem a dolgokat. Majd tovább indultam az Oxford Streetre, ami egyáltalán nem volt messze. J A következő másfél-két órát csak azzal töltöttem hogy ott nézelődtem, vásároltam. Egyszer csak ránéztem az órámra, ami negyed 1et mutatott…. kisebb pánik, ugyanis 1kor már a Victoriánál kellett volna lennem, és biztos voltam benne hogy a maradék időmben nem jutok el oda gyalog, így hát metroznom kellet. Először is 20 percet sétáltam vissza az Oxford Circusig, ahol is megvettem az olcsónak nem mondható jegyemet és suhantunk is a Victoriáig. Teljesen megnyugodtam, időben ott voltam… kihalásztam a táskámból a telefonom, hogy felhívjam E-t… amikor megláttam a kijelzőt majdnem dobtam egy hátast. Háromnegyed 12 volt. -.- Elfelejtettem átállítani a karórámat, mivel a hétköznapokon nem nagyon hordom… de ez nem jutott eszembe, na mindegy. A lényeg, hogy ott voltam a találka helyszínén és volt egy szabad órám. Nagyon mérges voltam, mert az eredeti sétálós tervemben benne volt a Piccadilly Circus, amit így ki kellett hagynom. Victoriához viszont közel van a Buckingham Palace, úgyhogy oda mentem. J Nagyon sok ember, mindenki fotózkodik a palotával… szerintem én voltam az egyetlen akinek nem készült közös képe az épülettel… na persze ennek oka csak az volt hogy egyedül voltam . Majdnem egy órát is elnézelődtem ott, tényleg nagyon szép hely . J Egy körül vissza keveredtem az állomáshoz, találkoztunk E-el, és eldöntöttük hogy Kensingtonig sem ülünk metrora, hanem inkább elsétálunk mivel az út nagy része a Hyde parkon keresztül vezet. Szóval megint jó sokat gyalogoltunk, de a park nagyon szép, tehát megérte. Ezután találkoztunk egy másik lánnyal, aki a lakást mutatta meg nekünk, eltelt vagy két óra ezzel az üggyel. Utána pedig eldöntöttük hogy elindulunk vissza Hemel Hempsteadbe busszal. Hát nem ez volt a legjobb választás, mivel a busz a belváros közepén lerobbant! :D Vagyis nem lerobbant, hanem olyan volt mintha be lenne húzva a kézifék és ezért nem megyünk… a sofőrünk nem volt a helyzet magaslatán, az utasok pedig háborogtak. Fél órán keresztül álltunk a 3 sávos út középső sávján, gondolom a többi autó és busz nagyon örült nekünk. :D Amikor végre elindultunk mindenki elkezdett tapsolni, hát vicc volt. :D E otthonában megvacsiztunk, összeszedtük magunkat egy kicsit és mentünk pubozni. Találkoztunk E egyik barátjával, aki fiú, aupair és 4 rosszcsont „fia” van. :D Nagyon jól éreztük magunkat, a hely is hangulatos volt szóval jó estét zártunk. J
Másnap reggel E ment dolgozni, így én egy-két órát sétálgattam még Hemelbe, aztán vonattal mentem vissza Londonba. Travel Cardot vettem, ami azért jó mert minden underground zónában tudsz vele utazni, sőt nekem az utam Hemeltől Londonig is benne volt szóval így megérte. Eustonról metróztam, fogalmam sincs hogyan, de végül Bank-nál kötöttem ki, nem is tudtam hol vagyok. :D Aztán sétálgattam, követtem a tömeget és így derült ki hogy a Monument-et is megtekinthetem. :D Ezután felsétáltam a London Bridge-re, ahonnan nagyon jól lehetett látni a Tower Bridge-t , ezzel a hellyel közös képem is készült! :D Következő célpontom az Embankment állomás volt, ahova simán odakeveredtem. Egyébként tájékozódni egyáltalán nem nehéz, mert mindenhol érthetően ki van táblázva hogy mi merre, de azért mégis csak kicsit sok az underground line. Amikor feljöttem az aluljáróból, mentem is a Hungerford Foot bridge-re, átsétáltam rajta, majd a másik oldalon visszasétáltam… ez is viccesen hangzik, de mindkét oldalon más látkép várt, szóval így volt ez jó. :D Nagyon nagy élmány volt együtt látni a London Eye-t, a Big Ben-t és a Parlamentet. Majd a képeken látszik mennyire szép volt. J Amikor lejöttem a hídról, közelebb sétáltam a Big Ben-hez, de ott már akkora tömeg volt tényleg, hogy nem bírtam. Ja, egyébként egy válltáskával és két másik táskával a kezemben jártam a várost, a vállaim és a kezeim is leszakadtak már… :D Az idegességemen dobott még egy kicsit, hogy a metronál észrevettem, elhagytam a Travel Cardomat… na ekkor tényleg majdnem elsírtam magam. Nagyon fájt az egész testem, fáradt voltam és ráadásul még ezt is elhagytam. Eredeti tervem az volt, hogy még elmegyek az Oxford streetre ajándékokat vásárolni, majd metroval King’s Cross mert onnan indult vissza vonatom. Végül csak az Oxford Streetig metroztam, ugyanis nem volt kedvem majdnem 10 fontot csak a metrozásra költeni (helyette nektek vettem karácsonyi ajándékot, nyugi :D). Már sötét volt amikor odaértem, a karácsonyi kivilágítás természetesen üzemel november közepén. :D Ezer ember tolongott mindenhol, hihetetlen. fél 6 körül gondoltam nekivágok a vissza útnak a vonatállomásig, ilyenkor már tényleg nagyon elegem volt mert a sok cucctól amit cipeltem nagyon elfáradtam. Volt egy órám az indulásig, rájöttem hogy én a reggelin kívül még semmit nem ettem, úgyhogy vettem a Starbucksban egy Toffe Nut Lattet, ami most a karácsony miatt van csak…kóstoljátok meg, nagyon finom! :D (igen tudom hogy ez sem étel, hanem ital :D) Hazafelé úton nem engedtem magamnak hogy elaludjak, mert nem Peterborough volt a végállomás, szóval nem akartam a vonaton maradni. :D Az állomásról N, az aupair lány dobott haza… szerintem nem kell az anyuka lelkesedéséről a szombat reggeli ügy után semmit mondani, ezért kértem meg N-t. J
Ma reggel úgy keltem fel, mintha az elmúlt két napban agyon edzettem volna magam. :D Fáradtan és izomlázasan… ja és persze még mindig betegen.
Londonból amit láttam az nagyon tetszett, sajnálom hogy egyedül kellett megtennem ezt az utat. Minden helyen megálltam és elmerengtem pár percre, nem mondhatom hogy rossz volt de meg kellett volna osztani valakivel. J Nem tudtam megnézni mindent amit szerettem volna, talán majd egy másik alkalommal. Így is nagyon örülök hogy eljutottam ide, nektek is ajánlom, ezt egyszer mindenkinek látnia kell!!!