Wintertime!!

Ez a hét jól indult, kicsit csodálkoztam is hogy jól érzem magam! :D
Hétfőn amikor kinéztem reggel az ablakon, nagyon szép havas táj fogadott. Nem sokkal később már a kutyákkal sétáltam… nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni a környék havasan.  Talán ezért is indult a napom jókedvűen. Utána takarítottam és vasaltam, aztán az apuka megkért, hogy vigyem el a lovas lányt (aki itt dolgozik) dokihoz. Először megörültem, hogy nem kell többet vasalnom, de később elszállt az örömöm, mert végül másfél órát dekkoltam a kocsiban zuhogó hóban, hideg volt és unatkoztam is. Bár legalább volt arra időm, hogy a telefonomat összehangoljam a kocsival, így most már tudom a telefonomon lévő zenéket hallgatni amikor vezetek, na meg ki is hangosítja ha hív valaki…hát ez nem sűrűn fordul elő, de jó tudni hogy van ilyen lehetőségem. :D Szóval a másfél óra várakozás után zuhogó hóban szépen hazavezettem. Este a lányokkal pikk pakk elintéztük a fürdést és a mesét, nem volt nagy jelenet, se sírás. Boldog esték egyike.
Kedd… kiderült hogy a legkisebbnek az úszása át lett téve péntek délutánra a kedd délelőtt helyett, szóval ilyenkor is én leszek majd vele. Reggel anyuka mondta hogy menjünk el kutyákat sétáltatni… ez 3 kutyával és egy 3 éves gyerekkel nem mindig a legmókásabb, de ezen a napon az volt! A hétfői hó megmaradt, úgyhogy vittük a szánkót is magunkkal és csúszkáltunk le a dombokon. Meg kell hogy említsem, tavaly még félt a hótól a kisasszony…nem hogy még szánkózzon is, szóval egy jó pont nekem! A délelőtt folyamán ki kellett takarítani a gyerek szobákat, hát kicsit így tovább tartott mint egymagamban, de sebaj. Ebéd után ismét kimentünk csúszkálni, mert annyira élveztük és mert én ennyire jófej vagyok! haha :D  Amikor már jöttünk vissza a házba, a kislány azt mondta, nélkülem ő nem szánkózna, és hogy szeret!  Pontosan így: „…and Esztá, I love you!”  Nem ez volt az első, hogy ezt mondta de mégis most nagyon jólesett. Amint a nagylányok is haza értek a suliból, természetesen velük is el kellet menni szánkózni. :) Így történt, hogy a kutyák aznap 3szor sétáltak és S is 3szor szánkózott…vagyis mindenki imádott engem! :D
Szerdán szabad voltam, azt terveztem hogy elmegyek vásárolni…de reggel kiderült hogy csak a középső lány ment suliba, a többiek betegeskednek…így itthon voltam vészhelyzet esetére. Nagyon kedvesen megkérdeztem hogy segítsek e mégis aznap, anyuka nagyon hálás volt a kérdésemért, de ide rendelte a nagyit, szóval mondta hogy csak vész esetén. Ez pedig számomra azt jelentette, hogy ne menj shoppingolni. Sebaj…futottam, tornáztam, filmeztem, rendbe tettem magam…és este még a fürdetésnél is segítettem, szóval egy újabb jó pont nekem! :D
Csütörtökön még mindig két beteg volt a házban, szóval rájuk vigyáztam, a kicsivel elmentünk sétálni is…bár nem nagyon szeretett volna kimozdulni a házból, így az út nagy részét ő sírva tette meg. Délután elolvastam nekik az Oroszlánkirályt, utána pedig megnéztük DVDn. J  Este már korán feljöttem a szobámba, hogy az egyik kedvenc filmemmel zárjam a napot.
Pénteken újra elkezdett esni a hó, ami az esti programomra nézve nem volt éppen előnyös, de átvészeltük. :D Már egy darab egészséges gyerek se volt, mind a hárman itthon boldogítottak… borzalmas volt! Az egyik azt  mondja hogy visszaküld Magyarországra, a másik agresszív, a harmadik meg azt hiszi mindent megtehet… tényleg kiborultam egy kissé már aznap délelőtt. Az esti programom nem úgy sült el, ahogy én azt elképzeltem, de életemben először ettem ázsiai kaját és megnéztem életem egyik legrosszabb filmjét, szóval végül is vicces volt. ;)
Szombaton a nagy hó miatt nem mehettem sehova a kocsival, pedig találkozni akartunk a lányokkal… így itthon a legnagyobb lánnyal hóembert építettünk és szánkóztunk.
Ma délelőtt már megint egy fél órás sikítást-sírást kellett elviselnem a legkisebb lánytól, ugyanis nem volt hajlandó felöltözködni normálisan, így én nem engedtem ki az udvarra játszani… igazából ezt leszámítva elég unalmasan telt el ez a délelőtt. Ebéd után a nagy lánnyal kártyáztunk, vagyis én próbáltam tanítani, kicsit örültem is neki hogy ilyen elfoglaltságot választottunk, mert már néha elegem van a „Játszunk pónisaaaat!” felkiáltásokból.  Később apuka kivitte a lányait szánkózni, így mi az anyukával a konyhába nekiláttunk a vacsora elkészítéséhez. Én csináltam a desszertet, de sajnos a receptben mazsola is volt, úgyhogy ez sem lesz a kedvencem. Most a csajok fürdenek, én pedig feljöttem a szobámba kicsit angolozni. J  Ma is egész nap esett a hó, úgyhogy nem tudom mikor lesz engedélyezve hogy elhagyjam a farmot kocsival… :D

Eszter xx

Újra!

Bár az utóbbi időben nem voltam nagyon aktív blogolás terén, de megpróbálok újra visszarázódni a régi kerékvágásba. J
A karácsonyi előtti utolsó hetem itt elég fárasztó volt, nem volt szabad napom sem. Persze olyankor már ez nem igazán számított, ugyanis alig vártam hogy otthon legyek és szinte nem is tudtam másra gondolni. Végül elérkezett a várva várt nap is, ami elég hosszúra nyúlt. Reggel az apuka vitt ki az állomásra… Londonban elég gyorsan meg is találtam a reptérre vezető vonatot, 11 körül már a reptéren voltam. Vettem egy kávét, leültem és újságot olvastam aztán pedig kicsit laptopoztam is. 6 körül mentem át az ellenőrző kapun, ami természetesen becsipogott… :D
Sikeresen hazaértem, nagyon jó volt az otthon töltött két hét!
Mire éppen hogy megszoktam az otthon létet, elérkezett a január 6.-a.  Előző nap azt a fergeteges hírt kaptam, hogy a reptérre senki nem fog értem jönni…kissé kiakadtam, de nem volt mit tenni, neten foglaltam magamnak taxit. Már hétfő volt amikor ide értem, hajnal fél kettőkor kerültem ágyba. Mivel ilyen késő volt már, természetesen a nagykapu nem nyílt gombnyomásra… így hát nem volt mit tennem, be kellet sétálnom az éjszaka közepén a kivilágítatlan farmra. A kézi poggyászom nagyon nehéz volt és már fáradt is voltam úgyhogy nem esett a legjobban az a kis séta. Ezt csak tetőzte, hogy persze most sem üdvözölt senki. Olyan deja vu-m volt, ami miatt a sírás kerülgetett. Ugyan azt éreztem, mint amit még augusztusban. Minden otthonnak van egy illata… de aki benne él az már megszokja és nem érzi. Ha viszont új helyre megyünk érezzük. Hát én amikor beléptem ide, újra éreztem… sőt most sem fogadott senki, csak reggel találkoztam a családdal. A lányok nagyon édesek voltak, főleg a legkisebb…ő sokáig ölelgetett. A szülők viszont egy hello-val lerendeztek. Nem kérdezték hogy vagyok, mi van velem. Amikor mondtam hogy taxival jöttem haza, mondták hogy ok. :D Nem tudom mi lett volna, ha vissza se jövök… talán a hét közepén észre veszik, hogy nincs aki kitakarítson. Na mindegy, teljesen felesleges ilyenen felhúzni magam, mert úgy sem fognak megváltozni. 
A hétfői nap nagyon fárasztó volt, már elszoktam a 3 nyüzsgő gyerektől!  JA… mert hogy persze nem mentek iskolába … az már mindegy, hogy anno novemberben azért lett leordítva fejem mert nekem szombaton kellett volna vissza jönnöm hogy a sulis dolgokat előkészítsem. Hát könyörgöm nem is mentek iskolába csak szerdán. -.- Szóval erről ennyit!
Tehát mivel hétfőn, kedden még mindenki itthon volt, így csak a lányokkal kellet játszanom. Otthon még azt gondoltam, hogy majd ha visszajövök, egy két hete nem takarított házba térek vissza. Ámde, nem így lett! :D És meg is voltam lepődve. Kiderült hogy az anyuka anyukája, vagyis a nagymama itt volt egész héten és kitakarította házat, hogy ne a mocsokba érjen mindenki haza. Egyébként szerintem ez nagyon gáz, az anyuka mindenki főnökének képzeli magát, még a saját anyukájának is. Na persze ez ebben a helyzetben rám nézve nagyon is jó, mert nem kellett az első napjaimat takarítással töltenem.
Szerdán máris szabad napom volt, ami jól is jött…ugyanis nagyon rosszul éreztem magam. Ennek ellenére elmentem és találkoztam két aupair lánnyal, az egyik spanyol lány már október vége óta itt van, őt jót volt újra látni… a másik spanyol lány pedig még csak most érkezett, vele ez volt az első találkozásom. Ezen kívül nem volt más egyéb programom, de így is eltelt a nap.
Csütörtökön lányok suliba voltak, nekem pedig egy órás kutyasétáltatás volt a feladatom, majd egy kis takarítás. Délután a lányokat megvacsoráztattuk ketten az anyukával, kicsit még játszottunk, aztán fürdés, mese, alvás. Hát a szokásos. J
Pénteken csak a legkisebbel voltam, teljes nyugalomban telt el a nap, reggeltől 3ig dolgoztam, szóval így volt időm nyugodtan elkészülni az estére is. Már 5 aupair lakik a környéken, szóval megbeszéltük hogy pubozunk egyet. Egy újabb spanyol lány és a egy német lány költözött ide a héten, úgyhogy ezt már „bandázás”-nak is lehet nevezni. :D A már ismert spanyol lány host családja elutazott a hétvégére, szóval megbeszéltük hogy péntek este ott alszok nála, így nem kell alkalmazkodnom az időkorlátomhoz. :D 8 körül értem át Oundle-be, megvacsoráztunk A-val… rizottót készített, és minden féle spanyol különlegességet is ki kellet próbálnom, nagyon fincsi volt. Ezután felkerekedtünk a kis találkánkra, egy olyan pubba mentünk, ahol én még nem is jártam…de nagyon tetszett, a zene is jó volt.  Nem csak aupair találkozó volt, hanem egy másik társasággal is összekeveredtünk, szóval elég jó este kerekedett. Hajnal négykor estünk be az ágyba. :) Persze ez a kis kiruccanásom azért valósulhatott meg, mert pénteken nem kellet bébiszittelnem, és szombaton szabad voltam. Ez valószínűleg egy soha vissza nem térő alkalom volt, de legalább kihasználtam! :D
Szombat…. későn keltem, de így sem volt elég az idő hogy kialudjam magam, szóval egész nap fáradt voltam és csak filmet néztem, olvastam, tornáztam.
Vasárnap …hát szokásos volt, anyuka oktatott , mi pedig a lányokkal játszottunk, ebédet főztem. Délután a két nagyobbal elmentünk egy közeli parkba, ami innen 30 percre van gyalog. Úgy volt, hogy mindenki biciklivel megy, de a nagy biciklinek lapos volt a hátsó kereke, így hát én futottam az egyik kutyával, a lányok pedig tekertek. Jól éreztük magunkat és kellő képen le is fárasztottam őket, szóval mindenki boldog volt. Együtt vacsorázott mindenki… az ilyen vasárnapokat szeretem, mert sokat lehet nevetni.
Kicsit késői ez a bejegyzés, tudom…de erről a hétről még nem írok, azt majd a következőben!
Eszter xx