Ez a hét jól indult, kicsit csodálkoztam is hogy jól érzem
magam! :D
Hétfőn amikor kinéztem reggel az ablakon, nagyon szép havas táj fogadott. Nem sokkal később már a kutyákkal sétáltam… nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni a környék havasan. Talán ezért is indult a napom jókedvűen. Utána takarítottam és vasaltam, aztán az apuka megkért, hogy vigyem el a lovas lányt (aki itt dolgozik) dokihoz. Először megörültem, hogy nem kell többet vasalnom, de később elszállt az örömöm, mert végül másfél órát dekkoltam a kocsiban zuhogó hóban, hideg volt és unatkoztam is. Bár legalább volt arra időm, hogy a telefonomat összehangoljam a kocsival, így most már tudom a telefonomon lévő zenéket hallgatni amikor vezetek, na meg ki is hangosítja ha hív valaki…hát ez nem sűrűn fordul elő, de jó tudni hogy van ilyen lehetőségem. :D Szóval a másfél óra várakozás után zuhogó hóban szépen hazavezettem. Este a lányokkal pikk pakk elintéztük a fürdést és a mesét, nem volt nagy jelenet, se sírás. Boldog esték egyike.
Kedd… kiderült hogy a legkisebbnek az úszása át lett téve péntek délutánra a kedd délelőtt helyett, szóval ilyenkor is én leszek majd vele. Reggel anyuka mondta hogy menjünk el kutyákat sétáltatni… ez 3 kutyával és egy 3 éves gyerekkel nem mindig a legmókásabb, de ezen a napon az volt! A hétfői hó megmaradt, úgyhogy vittük a szánkót is magunkkal és csúszkáltunk le a dombokon. Meg kell hogy említsem, tavaly még félt a hótól a kisasszony…nem hogy még szánkózzon is, szóval egy jó pont nekem! A délelőtt folyamán ki kellett takarítani a gyerek szobákat, hát kicsit így tovább tartott mint egymagamban, de sebaj. Ebéd után ismét kimentünk csúszkálni, mert annyira élveztük és mert én ennyire jófej vagyok! haha :D Amikor már jöttünk vissza a házba, a kislány azt mondta, nélkülem ő nem szánkózna, és hogy szeret! Pontosan így: „…and Esztá, I love you!” Nem ez volt az első, hogy ezt mondta de mégis most nagyon jólesett. Amint a nagylányok is haza értek a suliból, természetesen velük is el kellet menni szánkózni. :) Így történt, hogy a kutyák aznap 3szor sétáltak és S is 3szor szánkózott…vagyis mindenki imádott engem! :D
Szerdán szabad voltam, azt terveztem hogy elmegyek vásárolni…de reggel kiderült hogy csak a középső lány ment suliba, a többiek betegeskednek…így itthon voltam vészhelyzet esetére. Nagyon kedvesen megkérdeztem hogy segítsek e mégis aznap, anyuka nagyon hálás volt a kérdésemért, de ide rendelte a nagyit, szóval mondta hogy csak vész esetén. Ez pedig számomra azt jelentette, hogy ne menj shoppingolni. Sebaj…futottam, tornáztam, filmeztem, rendbe tettem magam…és este még a fürdetésnél is segítettem, szóval egy újabb jó pont nekem! :D
Csütörtökön még mindig két beteg volt a házban, szóval rájuk vigyáztam, a kicsivel elmentünk sétálni is…bár nem nagyon szeretett volna kimozdulni a házból, így az út nagy részét ő sírva tette meg. Délután elolvastam nekik az Oroszlánkirályt, utána pedig megnéztük DVDn. J Este már korán feljöttem a szobámba, hogy az egyik kedvenc filmemmel zárjam a napot.
Pénteken újra elkezdett esni a hó, ami az esti programomra nézve nem volt éppen előnyös, de átvészeltük. :D Már egy darab egészséges gyerek se volt, mind a hárman itthon boldogítottak… borzalmas volt! Az egyik azt mondja hogy visszaküld Magyarországra, a másik agresszív, a harmadik meg azt hiszi mindent megtehet… tényleg kiborultam egy kissé már aznap délelőtt. Az esti programom nem úgy sült el, ahogy én azt elképzeltem, de életemben először ettem ázsiai kaját és megnéztem életem egyik legrosszabb filmjét, szóval végül is vicces volt. ;)
Szombaton a nagy hó miatt nem mehettem sehova a kocsival, pedig találkozni akartunk a lányokkal… így itthon a legnagyobb lánnyal hóembert építettünk és szánkóztunk.
Ma délelőtt már megint egy fél órás sikítást-sírást kellett elviselnem a legkisebb lánytól, ugyanis nem volt hajlandó felöltözködni normálisan, így én nem engedtem ki az udvarra játszani… igazából ezt leszámítva elég unalmasan telt el ez a délelőtt. Ebéd után a nagy lánnyal kártyáztunk, vagyis én próbáltam tanítani, kicsit örültem is neki hogy ilyen elfoglaltságot választottunk, mert már néha elegem van a „Játszunk pónisaaaat!” felkiáltásokból. Később apuka kivitte a lányait szánkózni, így mi az anyukával a konyhába nekiláttunk a vacsora elkészítéséhez. Én csináltam a desszertet, de sajnos a receptben mazsola is volt, úgyhogy ez sem lesz a kedvencem. Most a csajok fürdenek, én pedig feljöttem a szobámba kicsit angolozni. J Ma is egész nap esett a hó, úgyhogy nem tudom mikor lesz engedélyezve hogy elhagyjam a farmot kocsival… :D
Hétfőn amikor kinéztem reggel az ablakon, nagyon szép havas táj fogadott. Nem sokkal később már a kutyákkal sétáltam… nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni a környék havasan. Talán ezért is indult a napom jókedvűen. Utána takarítottam és vasaltam, aztán az apuka megkért, hogy vigyem el a lovas lányt (aki itt dolgozik) dokihoz. Először megörültem, hogy nem kell többet vasalnom, de később elszállt az örömöm, mert végül másfél órát dekkoltam a kocsiban zuhogó hóban, hideg volt és unatkoztam is. Bár legalább volt arra időm, hogy a telefonomat összehangoljam a kocsival, így most már tudom a telefonomon lévő zenéket hallgatni amikor vezetek, na meg ki is hangosítja ha hív valaki…hát ez nem sűrűn fordul elő, de jó tudni hogy van ilyen lehetőségem. :D Szóval a másfél óra várakozás után zuhogó hóban szépen hazavezettem. Este a lányokkal pikk pakk elintéztük a fürdést és a mesét, nem volt nagy jelenet, se sírás. Boldog esték egyike.
Kedd… kiderült hogy a legkisebbnek az úszása át lett téve péntek délutánra a kedd délelőtt helyett, szóval ilyenkor is én leszek majd vele. Reggel anyuka mondta hogy menjünk el kutyákat sétáltatni… ez 3 kutyával és egy 3 éves gyerekkel nem mindig a legmókásabb, de ezen a napon az volt! A hétfői hó megmaradt, úgyhogy vittük a szánkót is magunkkal és csúszkáltunk le a dombokon. Meg kell hogy említsem, tavaly még félt a hótól a kisasszony…nem hogy még szánkózzon is, szóval egy jó pont nekem! A délelőtt folyamán ki kellett takarítani a gyerek szobákat, hát kicsit így tovább tartott mint egymagamban, de sebaj. Ebéd után ismét kimentünk csúszkálni, mert annyira élveztük és mert én ennyire jófej vagyok! haha :D Amikor már jöttünk vissza a házba, a kislány azt mondta, nélkülem ő nem szánkózna, és hogy szeret! Pontosan így: „…and Esztá, I love you!” Nem ez volt az első, hogy ezt mondta de mégis most nagyon jólesett. Amint a nagylányok is haza értek a suliból, természetesen velük is el kellet menni szánkózni. :) Így történt, hogy a kutyák aznap 3szor sétáltak és S is 3szor szánkózott…vagyis mindenki imádott engem! :D
Szerdán szabad voltam, azt terveztem hogy elmegyek vásárolni…de reggel kiderült hogy csak a középső lány ment suliba, a többiek betegeskednek…így itthon voltam vészhelyzet esetére. Nagyon kedvesen megkérdeztem hogy segítsek e mégis aznap, anyuka nagyon hálás volt a kérdésemért, de ide rendelte a nagyit, szóval mondta hogy csak vész esetén. Ez pedig számomra azt jelentette, hogy ne menj shoppingolni. Sebaj…futottam, tornáztam, filmeztem, rendbe tettem magam…és este még a fürdetésnél is segítettem, szóval egy újabb jó pont nekem! :D
Csütörtökön még mindig két beteg volt a házban, szóval rájuk vigyáztam, a kicsivel elmentünk sétálni is…bár nem nagyon szeretett volna kimozdulni a házból, így az út nagy részét ő sírva tette meg. Délután elolvastam nekik az Oroszlánkirályt, utána pedig megnéztük DVDn. J Este már korán feljöttem a szobámba, hogy az egyik kedvenc filmemmel zárjam a napot.
Pénteken újra elkezdett esni a hó, ami az esti programomra nézve nem volt éppen előnyös, de átvészeltük. :D Már egy darab egészséges gyerek se volt, mind a hárman itthon boldogítottak… borzalmas volt! Az egyik azt mondja hogy visszaküld Magyarországra, a másik agresszív, a harmadik meg azt hiszi mindent megtehet… tényleg kiborultam egy kissé már aznap délelőtt. Az esti programom nem úgy sült el, ahogy én azt elképzeltem, de életemben először ettem ázsiai kaját és megnéztem életem egyik legrosszabb filmjét, szóval végül is vicces volt. ;)
Szombaton a nagy hó miatt nem mehettem sehova a kocsival, pedig találkozni akartunk a lányokkal… így itthon a legnagyobb lánnyal hóembert építettünk és szánkóztunk.
Ma délelőtt már megint egy fél órás sikítást-sírást kellett elviselnem a legkisebb lánytól, ugyanis nem volt hajlandó felöltözködni normálisan, így én nem engedtem ki az udvarra játszani… igazából ezt leszámítva elég unalmasan telt el ez a délelőtt. Ebéd után a nagy lánnyal kártyáztunk, vagyis én próbáltam tanítani, kicsit örültem is neki hogy ilyen elfoglaltságot választottunk, mert már néha elegem van a „Játszunk pónisaaaat!” felkiáltásokból. Később apuka kivitte a lányait szánkózni, így mi az anyukával a konyhába nekiláttunk a vacsora elkészítéséhez. Én csináltam a desszertet, de sajnos a receptben mazsola is volt, úgyhogy ez sem lesz a kedvencem. Most a csajok fürdenek, én pedig feljöttem a szobámba kicsit angolozni. J Ma is egész nap esett a hó, úgyhogy nem tudom mikor lesz engedélyezve hogy elhagyjam a farmot kocsival… :D
Eszter xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése