Bár az utóbbi időben nem voltam nagyon aktív blogolás terén,
de megpróbálok újra visszarázódni a régi kerékvágásba. J
A karácsonyi előtti utolsó hetem itt elég fárasztó volt, nem volt szabad napom sem. Persze olyankor már ez nem igazán számított, ugyanis alig vártam hogy otthon legyek és szinte nem is tudtam másra gondolni. Végül elérkezett a várva várt nap is, ami elég hosszúra nyúlt. Reggel az apuka vitt ki az állomásra… Londonban elég gyorsan meg is találtam a reptérre vezető vonatot, 11 körül már a reptéren voltam. Vettem egy kávét, leültem és újságot olvastam aztán pedig kicsit laptopoztam is. 6 körül mentem át az ellenőrző kapun, ami természetesen becsipogott… :D
Sikeresen hazaértem, nagyon jó volt az otthon töltött két hét!
Mire éppen hogy megszoktam az otthon létet, elérkezett a január 6.-a. Előző nap azt a fergeteges hírt kaptam, hogy a reptérre senki nem fog értem jönni…kissé kiakadtam, de nem volt mit tenni, neten foglaltam magamnak taxit. Már hétfő volt amikor ide értem, hajnal fél kettőkor kerültem ágyba. Mivel ilyen késő volt már, természetesen a nagykapu nem nyílt gombnyomásra… így hát nem volt mit tennem, be kellet sétálnom az éjszaka közepén a kivilágítatlan farmra. A kézi poggyászom nagyon nehéz volt és már fáradt is voltam úgyhogy nem esett a legjobban az a kis séta. Ezt csak tetőzte, hogy persze most sem üdvözölt senki. Olyan deja vu-m volt, ami miatt a sírás kerülgetett. Ugyan azt éreztem, mint amit még augusztusban. Minden otthonnak van egy illata… de aki benne él az már megszokja és nem érzi. Ha viszont új helyre megyünk érezzük. Hát én amikor beléptem ide, újra éreztem… sőt most sem fogadott senki, csak reggel találkoztam a családdal. A lányok nagyon édesek voltak, főleg a legkisebb…ő sokáig ölelgetett. A szülők viszont egy hello-val lerendeztek. Nem kérdezték hogy vagyok, mi van velem. Amikor mondtam hogy taxival jöttem haza, mondták hogy ok. :D Nem tudom mi lett volna, ha vissza se jövök… talán a hét közepén észre veszik, hogy nincs aki kitakarítson. Na mindegy, teljesen felesleges ilyenen felhúzni magam, mert úgy sem fognak megváltozni.
A hétfői nap nagyon fárasztó volt, már elszoktam a 3 nyüzsgő gyerektől! JA… mert hogy persze nem mentek iskolába … az már mindegy, hogy anno novemberben azért lett leordítva fejem mert nekem szombaton kellett volna vissza jönnöm hogy a sulis dolgokat előkészítsem. Hát könyörgöm nem is mentek iskolába csak szerdán. -.- Szóval erről ennyit!
Tehát mivel hétfőn, kedden még mindenki itthon volt, így csak a lányokkal kellet játszanom. Otthon még azt gondoltam, hogy majd ha visszajövök, egy két hete nem takarított házba térek vissza. Ámde, nem így lett! :D És meg is voltam lepődve. Kiderült hogy az anyuka anyukája, vagyis a nagymama itt volt egész héten és kitakarította házat, hogy ne a mocsokba érjen mindenki haza. Egyébként szerintem ez nagyon gáz, az anyuka mindenki főnökének képzeli magát, még a saját anyukájának is. Na persze ez ebben a helyzetben rám nézve nagyon is jó, mert nem kellett az első napjaimat takarítással töltenem.
Szerdán máris szabad napom volt, ami jól is jött…ugyanis nagyon rosszul éreztem magam. Ennek ellenére elmentem és találkoztam két aupair lánnyal, az egyik spanyol lány már október vége óta itt van, őt jót volt újra látni… a másik spanyol lány pedig még csak most érkezett, vele ez volt az első találkozásom. Ezen kívül nem volt más egyéb programom, de így is eltelt a nap.
Csütörtökön lányok suliba voltak, nekem pedig egy órás kutyasétáltatás volt a feladatom, majd egy kis takarítás. Délután a lányokat megvacsoráztattuk ketten az anyukával, kicsit még játszottunk, aztán fürdés, mese, alvás. Hát a szokásos. J
Pénteken csak a legkisebbel voltam, teljes nyugalomban telt el a nap, reggeltől 3ig dolgoztam, szóval így volt időm nyugodtan elkészülni az estére is. Már 5 aupair lakik a környéken, szóval megbeszéltük hogy pubozunk egyet. Egy újabb spanyol lány és a egy német lány költözött ide a héten, úgyhogy ezt már „bandázás”-nak is lehet nevezni. :D A már ismert spanyol lány host családja elutazott a hétvégére, szóval megbeszéltük hogy péntek este ott alszok nála, így nem kell alkalmazkodnom az időkorlátomhoz. :D 8 körül értem át Oundle-be, megvacsoráztunk A-val… rizottót készített, és minden féle spanyol különlegességet is ki kellet próbálnom, nagyon fincsi volt. Ezután felkerekedtünk a kis találkánkra, egy olyan pubba mentünk, ahol én még nem is jártam…de nagyon tetszett, a zene is jó volt. Nem csak aupair találkozó volt, hanem egy másik társasággal is összekeveredtünk, szóval elég jó este kerekedett. Hajnal négykor estünk be az ágyba. :) Persze ez a kis kiruccanásom azért valósulhatott meg, mert pénteken nem kellet bébiszittelnem, és szombaton szabad voltam. Ez valószínűleg egy soha vissza nem térő alkalom volt, de legalább kihasználtam! :D
Szombat…. későn keltem, de így sem volt elég az idő hogy kialudjam magam, szóval egész nap fáradt voltam és csak filmet néztem, olvastam, tornáztam.
Vasárnap …hát szokásos volt, anyuka oktatott , mi pedig a lányokkal játszottunk, ebédet főztem. Délután a két nagyobbal elmentünk egy közeli parkba, ami innen 30 percre van gyalog. Úgy volt, hogy mindenki biciklivel megy, de a nagy biciklinek lapos volt a hátsó kereke, így hát én futottam az egyik kutyával, a lányok pedig tekertek. Jól éreztük magunkat és kellő képen le is fárasztottam őket, szóval mindenki boldog volt. Együtt vacsorázott mindenki… az ilyen vasárnapokat szeretem, mert sokat lehet nevetni.
Kicsit késői ez a bejegyzés, tudom…de erről a hétről még nem írok, azt majd a következőben!
Eszter xx
A karácsonyi előtti utolsó hetem itt elég fárasztó volt, nem volt szabad napom sem. Persze olyankor már ez nem igazán számított, ugyanis alig vártam hogy otthon legyek és szinte nem is tudtam másra gondolni. Végül elérkezett a várva várt nap is, ami elég hosszúra nyúlt. Reggel az apuka vitt ki az állomásra… Londonban elég gyorsan meg is találtam a reptérre vezető vonatot, 11 körül már a reptéren voltam. Vettem egy kávét, leültem és újságot olvastam aztán pedig kicsit laptopoztam is. 6 körül mentem át az ellenőrző kapun, ami természetesen becsipogott… :D
Sikeresen hazaértem, nagyon jó volt az otthon töltött két hét!
Mire éppen hogy megszoktam az otthon létet, elérkezett a január 6.-a. Előző nap azt a fergeteges hírt kaptam, hogy a reptérre senki nem fog értem jönni…kissé kiakadtam, de nem volt mit tenni, neten foglaltam magamnak taxit. Már hétfő volt amikor ide értem, hajnal fél kettőkor kerültem ágyba. Mivel ilyen késő volt már, természetesen a nagykapu nem nyílt gombnyomásra… így hát nem volt mit tennem, be kellet sétálnom az éjszaka közepén a kivilágítatlan farmra. A kézi poggyászom nagyon nehéz volt és már fáradt is voltam úgyhogy nem esett a legjobban az a kis séta. Ezt csak tetőzte, hogy persze most sem üdvözölt senki. Olyan deja vu-m volt, ami miatt a sírás kerülgetett. Ugyan azt éreztem, mint amit még augusztusban. Minden otthonnak van egy illata… de aki benne él az már megszokja és nem érzi. Ha viszont új helyre megyünk érezzük. Hát én amikor beléptem ide, újra éreztem… sőt most sem fogadott senki, csak reggel találkoztam a családdal. A lányok nagyon édesek voltak, főleg a legkisebb…ő sokáig ölelgetett. A szülők viszont egy hello-val lerendeztek. Nem kérdezték hogy vagyok, mi van velem. Amikor mondtam hogy taxival jöttem haza, mondták hogy ok. :D Nem tudom mi lett volna, ha vissza se jövök… talán a hét közepén észre veszik, hogy nincs aki kitakarítson. Na mindegy, teljesen felesleges ilyenen felhúzni magam, mert úgy sem fognak megváltozni.
A hétfői nap nagyon fárasztó volt, már elszoktam a 3 nyüzsgő gyerektől! JA… mert hogy persze nem mentek iskolába … az már mindegy, hogy anno novemberben azért lett leordítva fejem mert nekem szombaton kellett volna vissza jönnöm hogy a sulis dolgokat előkészítsem. Hát könyörgöm nem is mentek iskolába csak szerdán. -.- Szóval erről ennyit!
Tehát mivel hétfőn, kedden még mindenki itthon volt, így csak a lányokkal kellet játszanom. Otthon még azt gondoltam, hogy majd ha visszajövök, egy két hete nem takarított házba térek vissza. Ámde, nem így lett! :D És meg is voltam lepődve. Kiderült hogy az anyuka anyukája, vagyis a nagymama itt volt egész héten és kitakarította házat, hogy ne a mocsokba érjen mindenki haza. Egyébként szerintem ez nagyon gáz, az anyuka mindenki főnökének képzeli magát, még a saját anyukájának is. Na persze ez ebben a helyzetben rám nézve nagyon is jó, mert nem kellett az első napjaimat takarítással töltenem.
Szerdán máris szabad napom volt, ami jól is jött…ugyanis nagyon rosszul éreztem magam. Ennek ellenére elmentem és találkoztam két aupair lánnyal, az egyik spanyol lány már október vége óta itt van, őt jót volt újra látni… a másik spanyol lány pedig még csak most érkezett, vele ez volt az első találkozásom. Ezen kívül nem volt más egyéb programom, de így is eltelt a nap.
Csütörtökön lányok suliba voltak, nekem pedig egy órás kutyasétáltatás volt a feladatom, majd egy kis takarítás. Délután a lányokat megvacsoráztattuk ketten az anyukával, kicsit még játszottunk, aztán fürdés, mese, alvás. Hát a szokásos. J
Pénteken csak a legkisebbel voltam, teljes nyugalomban telt el a nap, reggeltől 3ig dolgoztam, szóval így volt időm nyugodtan elkészülni az estére is. Már 5 aupair lakik a környéken, szóval megbeszéltük hogy pubozunk egyet. Egy újabb spanyol lány és a egy német lány költözött ide a héten, úgyhogy ezt már „bandázás”-nak is lehet nevezni. :D A már ismert spanyol lány host családja elutazott a hétvégére, szóval megbeszéltük hogy péntek este ott alszok nála, így nem kell alkalmazkodnom az időkorlátomhoz. :D 8 körül értem át Oundle-be, megvacsoráztunk A-val… rizottót készített, és minden féle spanyol különlegességet is ki kellet próbálnom, nagyon fincsi volt. Ezután felkerekedtünk a kis találkánkra, egy olyan pubba mentünk, ahol én még nem is jártam…de nagyon tetszett, a zene is jó volt. Nem csak aupair találkozó volt, hanem egy másik társasággal is összekeveredtünk, szóval elég jó este kerekedett. Hajnal négykor estünk be az ágyba. :) Persze ez a kis kiruccanásom azért valósulhatott meg, mert pénteken nem kellet bébiszittelnem, és szombaton szabad voltam. Ez valószínűleg egy soha vissza nem térő alkalom volt, de legalább kihasználtam! :D
Szombat…. későn keltem, de így sem volt elég az idő hogy kialudjam magam, szóval egész nap fáradt voltam és csak filmet néztem, olvastam, tornáztam.
Vasárnap …hát szokásos volt, anyuka oktatott , mi pedig a lányokkal játszottunk, ebédet főztem. Délután a két nagyobbal elmentünk egy közeli parkba, ami innen 30 percre van gyalog. Úgy volt, hogy mindenki biciklivel megy, de a nagy biciklinek lapos volt a hátsó kereke, így hát én futottam az egyik kutyával, a lányok pedig tekertek. Jól éreztük magunkat és kellő képen le is fárasztottam őket, szóval mindenki boldog volt. Együtt vacsorázott mindenki… az ilyen vasárnapokat szeretem, mert sokat lehet nevetni.
Kicsit késői ez a bejegyzés, tudom…de erről a hétről még nem írok, azt majd a következőben!
Eszter xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése